Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bemutatkozás

A Nyíregyházi Főiskola, Pedagógusképző Kar, Pszichológia Tanszékén 2005-ben alakult meg az Egészségpszichológiai Munkacsoport. Az Egészségpszichológiai Munkacsoport főbb kutatási területei a következők:
ð A depresszív élményfeldolgozás háttértényezői (2005-2006).
ð Szubjektív értékek kapcsolata a szubjektív jólléttel és érzelmi intelligenciával (2007-2008).
ð Vallásosság, spiritualitás és mentális egészség (2007-2008).
A kutatások eredményeivel szeretnénk hozzájárulni a fiatalok mentális egészségével foglalkozó prevenciós programok hatékonyságához, valamint ismeretek nyújtani a fiatal felnőttekkel foglalkozó szakemberek munkájához
Az Egészségpszichológiai Munkacsoport 2005-ben induló kutatásának a középpontjába a szubklinikus depressziós tünetegyüttes vizsgálata állt. A szubklinikus depressziós tünetegyüttes azt az érzelmileg, hangulatilag negatív állapotot jelenti, amely a teljesítőképességet és az életminőséget jelentősen befolyásolja, de még nem tekinthető betegségnek. A depressziós tünetek súlyossága szerint ez a különböző depresszió skálákkal mért enyhe és középsúlyos depressziós szintet jelenti.
A kutatás egyik célja az volt, hogy feltárja milyen a főiskolai fiatalság lelkiállapota, mennyire jellemző rájuk a magyar lakosság körében országos szinten is kimutatott, a magyar lélekre jellemzőnek talált reménytelenség, csüggedés, szubklinikus depresszív hangulat.
A kutatás másik célja volt, hogy a szubklinikus depressziós tünetegyüttes kialakulásában szerepet játszó tényezőket a komplexitás jegyében tárja fel.
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a főiskolai fiataloknak több mint a fele szenvedett a bűntudat, fáradtság és elégedetlenség érzésétől. Emellett csaknem minden másodikra jellemzőnek találtuk a munkaképtelenség, reménytelenség és döntésképtelenség érzését.
A kutatásunk során a szubklinikus depressziós tünetegyüttes megjelenésért felelős tényezőket komplexitásukban próbáltuk megragadni, biológiai, pszichés és szociális vonatkozásait egyaránt figyelembe véve.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szubklinikus depressziós tünetegyüttes kialakulásában fontos szerepet kaphatnak egyes, a depresszió kialakulása szempontjából is prediszponálónak talált tényezők. Ezek közül az egyik legfontosabbnak az örökletes depresszív hajlamot, a másiknak a személyiségfejlődés első éveiben bekövetkező veszteséget (szülők halála, válás, hosszabb idejű szeparáció) találtuk. Kutatásunk eredményeiből kitűnik, hogy –a prediszponáló tényezőkön túl–, a szubklinikus depressziós tünetegyüttes egyik legfontosabb háttértényezője a fiatalok hatékony megküzdési képességének a hiánya. A szubklinikus depressziós tünetegyüttessel jellemezhető személyek szocializációjuk során nem tanultak meg hatékonyan szembenézni a problémákkal, a feszültséggel teli helyzetekkel. Nem képesek a konstruktív problémamegoldásra, a kognitív átstrukturálásra. Hibás megküzdési stratégiák alakultak ki náluk, hajlamosak az elvtelen alkalmazkodásra, vagy érzelemvezérelt megküzdésre, ezen belül elsősorban érzelmi indíttatású cselekvésre vagy visszahúzódásra. Félnek a veszélytől, a kockázattól, óvatosak, gátoltak, szorongók, karakterük éretlen.
Másik fontos háttértényezője volt a szubklinikus depressziós tünetegyüttesnek a főiskolai hallgatóknál, hogy egyes diszfunkcionális attitűdök, valamint passzív attribúciós stílus alakult ki náluk. A diszfunkcionális attitűdök közül leginkább külső kontrollosság jellemezte őket. A sodródás, a kontroll hiánya, a passzív tehetetlenségi állapot alááshatja önértékelésüket, elégedetlenné, reménytelenné, döntésképtelenné teheti őket, aminek egyenes következménye a pesszimista attribúciós stílus kialakulása. Az alacsony teljesítményigény melletti fokozott perfekcionizmusukban gyökerezhet bűntudatuk, mert szerintük nem tudnak megfelelni az irántuk támasztott környezeti elvárásoknak.
A családi szocializációs hatásokat vizsgálva azt találtuk, hogy a szubklinikus depressziós tünetegyüttes kialakulására prediszponálhatnak egyes veszélyeztető családi szocializációs hatások. A szubklinikus depressziós tünetegyüttes kialakulása szempontjából a leginkább veszélyeztető családi szocializációs hatásnak a család konfliktusos légkörét találtuk, amely a szülők gyerek iránti közömbösségével, az anyai és apai gondoskodás, szeretet és törődés és szülői támogatás hiányával társult. A rossz családi légkörben felnövő gyerek, erre egyik reakcióként szubklinikus depressziós tünetekkel reagálhat. Másrészt szubklinikus depressziós tünetek kialakulásához vezethet még az anyai túlvédés, amely a személyt önállótlanná, függővé, passzívvá teszi, illetve az inkonzisztens szülői nevelői attitűd és az apa és anya szülői nevelői hatása közötti heterogenitás is.
Ezek a családi szocializációs hatások nem elszigetelten jelennek meg a személy életében, hanem beágyazódnak a társadalmi hatások összességébe. A szubklinikus depressziós tünetegyüttes kialakulásánál figyelembe kell vennünk annak társadalmi összetevőit is, a modern fogyasztói, polgári társadalmak individualista értékrendjét, az önmegvalósítás értékkategóriává válását, személyes kapcsolatok értéke helyett a gazdagság, hírnév előtérbe kerülését, az identitásproblémákat, az elidegenedést és anómiát, a fokozott társadalmi stresszt, a társadalmi-gazdasági lemaradás okozta pszichés problémákat, a szétzilálódó közösségeket, a személyt védő csoportos és kapcsolati hálók elégtelen voltát.
2007-ben induló kutatásunk a szubjektív értékek (egyénis aspirációk, vallásosság és spiritualitás) kapcsolatát vizsgálja a szubjektív jólléttel és az érzelmi intelligenciával (ennek a kutatásnak az eredményei jelenleg kiértékelés alatt állnak).
A kutatás eredményei felvetik, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni az egyetemi és főiskolai hallgatók személyiségfejlesztésére, ezen belül önismereti szintjük emelésére, adekvát megküzdési stratégiák kialakítására. A mentálhigiénés lehetőségek és módszerek beépülése a felsőoktatás tanterveibe direkt és indirekt módon is megtörténhet. A direkt formát a mentálhigiénés ismeretek beépítése jelentené az oktatás tartalmába. Az indirekt forma pedig jelentheti egyrészt pályaszocializációs csoportok szervezését, amelyek a „hivatásszemélyiség” fejlesztésén keresztül hatékony mentálhigiénés közvetítőként funkcionálhatnának, másrészt a mentálhigiénés célú, ambuláns jellegű szolgáltatások megjelenését a főiskolákon, egyetemeken. A kutatás eredményeinek mentálhigiénés értelmezése, hogy a szakembereknek a családokkal folytatott segítő és terápiás munkája során nagy szükség lenne a feltárt rizikófaktorok tudatosítására, valamint a feltárt védőfaktorok erősítésére annak érdekében, hogy a veszélyeztetett személyek közül minél kevesebbnél alakuljon ki a depresszió súlyosabb, kórházi ellátást is igénylő formája.
Kutatásunk eredményei –a mintaválasztás korlátozottsága miatt– nem érvényesek általános értelemben véve a mai magyar 18-23 éves fiatalokra. Az eredmények azonban a tágabb prevenció területén is fontosak lehetnek, elősegítve a szülők adekvát gyermeknevelési szemléletének formálódását, a családok egészséges fejlődését elősegítő megelőzési formák kialakítását.
 
 

 


Utolsó kép


Elérhetőség

Egészségpszichológiai Kutatócsoport

Nyíregyházi Főiskola
Pedagógusképző Kar
Pszichológia Intézeti Tanszék

margif@citromail.hu


Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30